Tűzoltás lítium-akkumulátorok kigyulladása esetén

Különböző nézetek vannak a víz oltóanyagként való felhasználásáról. Mivel a lítium nagyon reakcióképes, egyesek azt tanácsolják, hogy ne kerüljön vízzel érintkezésbe. A legújabb tanulmányok azonban azt mutatják, hogy nagyobb mennyiségű víz képes lítium tüzeket megfékezni és hatékonyan leküzdeni őket. Az itt adott magyarázat többek között a hűtőhatás, amely lelassítja a cellák reakcióját. Ennek ellenére a nagy méretű akkumulátorok, például az égő elektromos autókban, rendszeresen óriási kihívást jelentenek a tűzoltóság számára. Ez könnyen megmagyarázható az elektromos jármű akkumulátor szerkezetével:

Alapvetően egy nagy elektromos jármű akkumulátor sok kisebb cellából áll, amelyek össze vannak kötve egymással. Ha egyetlen cella felmelegszik, a legrosszabb esetben a modul közepén, a szomszédos cellák is szükségszerűen felmelegszenek. Ez láncreakcióhoz vezet, amely lényegesen erősebb energia leadást vált ki. Ha a láncreakció az akkumulátor közepéről indult ki, szinte lehetetlen oltóanyagggal, pl. vízzel, megállítani vagy megfékezni a reakciót. Ha megpróbál hűteni egy ilyen modult, akkor a víz csak a külső rétegeket, ill. az elemek burkolatát éri el. Más a helyzet a kisebb modulokkal, ahol kevesebb cellát használnak. Itt a külső hűtés általában közvetlenül a reagáló cellákra hat.

2019 nyarán a VdS kiadott egy 3856 számú tájékoztatót "Sprinkler védelem lítium-akkumulátorokhoz". Először tesznek különbséget a tárolóegységenkénti energiatartalom szerint, és a kockázatot az alábbi táblázat szerint osztályozzák:

Tárolóegységenként (pl. EUR raklap) legfeljebb 50 kWh tárolása javasolt. Ez megfelel a II. veszélyességi szintnek. Az amerikai FM-Global Vagyonbiztosító és a Német Biztosítási Szövetség (GDV), mint bejegyzett egyesület kimutatták, hogy a magas polcokon lévő lítium elemek tüzeinek terjedése megelőzhető a célzott sprinklerrendszerekkel. A vizsgálatok eredményei azonban csak a kartondobozba csomagolt kis lítium-akkumulátorokra érvényesek. A nagy akkumulátor-egységek vízzel való permetezése továbbra is tanácsos, mivel az egyes akkumulátorok tüze általában nem alszik ki, de a szomszédos elemekre való átterjedése lassítható, esetlegesen meg is akadályozható.

A tűz oltásához azonban lényegesen nagyobb mennyiségű vízre van szükség, mint a hagyományos tüzek esetében. A siker felgyorsítása és adott esetben a szükséges vízmennyiség csökkentése érdekében különféle adalékokat adhat az oltóvízhez. Reakció esetén fennáll annak a veszélye is, hogy a cella belsejéből olyan káros anyagok, mint a sósav vagy a hidrogén-fluorid is kiválasztódnak. Ezek például gőzök formájában fordulhatnak elő, és bőrrel érintkezve vagy belélegezve kárt okozhatnak az emberi szervezetben. Az oltási folyamat során oltóvízzel hígíthatók, beszivároghatnak a talajba (ha nincs megfelelő gyűjtőeszköz), és környezeti károkat okozhatnak.

A lítium tüzek oltási technológiájának másik lehetősége az aeroszolos oltó technológia. Ez egy állandóan működő műszaki berendezés, amelyet a tűz lefolytására használnak, amíg a tűzoltóság meg nem érkezik a tűz végleges eloltására. Az oltó technológia az EN 15276-10 szabvány szerint működik víz hozzáadása nélkül. Amikor a hőmérséklet emelkedik, az oltógenerátor 4,5-15 másodpercen belül (modelltől függően) hatékonyan megszakítja a kémiai égési folyamatot. Ez a technológia környezetbarát és emberbarát (nem káros az egészségre, nem szorítja ki az oxigént), és többek között az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségénél (US EPA) hivatalos "HALON helyettesítő oltóanyagként" szerepel. Az alacsony súly/beépítési térfogatnak és a csővezetékek nélküli szerkezetnek köszönhetően gyors és egyszerű telepítés lehetséges. A beruházási és járulékos költségek továbbra is alacsonyak, mivel az aeroszolos oltó technológia nem igényel karbantartást és hosszú élettartamú.